A Pöttyös Otthon webáruházból

2016. december 5., hétfő

Mézes puszedli

Nagyon szeretem ezt a puszedli receptet, mert egyszerűen, gyorsan elkészíthetőnem kell pihentetni 1 éjszakát, sőt 1 percet sem, és sütés után már azonnal fogyasztható, mert finom puha. Lehet készíteni töltelék nélkül is és tojásfehérjehabbal bevonva, de a családom és én jobban szeretjük jó érett házi szilvalekvárral töltve és étcsokoládéba mártva, ezért általában így készítem. Az Adventi időszakban vagy az ünnepekre készítsétek el bátran, szeretni fogjátok.

A pöttyös kerámia és süteményrács megtalálható a webáruházban az alábbi linken:





Hozzávalók a tésztához:
45 dkg finomliszt
10 dkg porcukor
1 csapott teáskanál szódabikarbóna
2 teáskanál kakaópor
1 teáskanál mézeskalács fűszerkeverék
pár csepp frissen facsart citromlé
1 egész tojás
1 tojássárgája
1 evőkanál tejföl
15 dkg méz
8 dkg zsír (esetleg vaj)

+ jó érett, kemény házi szilvalekvár vagy más sütés álló lekvár a töltelékhez

Hozzávalók a csokis bevonathoz:
20 dkg étcsokoládé
1 evőkanál olaj

Ha tojásfehérjehabbal szeretnétek bevonni csoki helyett,
akkor az alábbi hozzávalók szükségesek:
fél tojásfehérje
6 dkg porcukor





Elkészítés:
1. A tésztához a száraz hozzávalókat összekeverjük: a lisztet, porcukrot, szódabikarbónát, kakaóport és a mézeskalács fűszerkeveréket. 
2. Majd elmorzsoljuk benne a zsírt, az 1 tojást + az 1 tojássárgáját, a tejfölt, citromlevet és mézet, majd összeállítjuk/összegyúrjuk a tésztát, ami enyhén lágy legyen, de ne ragacsos, könnyen kezelhető. (Pici liszttel vagy pici tejföllel korrigáljunk a tésztán, hogy megfelelő legyen az állaga.)
3. A tésztából kis kerek formákat nyomkodunk a kezünkkel, melynek közepébe teszünk 1 kávéskanálnyi lekvárt és golyókat formázunk a tésztából (a golyók tyúktojásnagyságúak legyenek). De ha más/ünnepi formákat szeretnénk készíteni (pl. szív vagy csillag), akkor a tésztát enyhén lisztezett felületen kinyújtjuk 5 mm vastagra, kiszaggatjuk a formákkal, minden második közepére teszünk 1 kávéskanál lekvárt, melyet befedünk egy másik formával, a széleit enyhén megnyomkodjuk. 
4. A puszedliket sütőpapíros tepsire tesszük és előmelegített 180 fokos légkeveréses sütőben kb. 7-8 percig sütjük. Puha legyen, amikor kivesszük, mert sütés után még szilárdulni fog! (A sütési idő csak tájékoztató jellegű, sütőtől függően eltérhet, de ne süssük túl, mert akkor kemény, száraz és keserű lesz!) 
5. A csokit gőz felett megolvasztjuk, simára keverjük az olajjal és a kihűlt puszedliket megmártjuk, sütőpapíros tálcára vagy sütőrácsra tesszük és hagyjuk dermedni. 
Süteményes dobozban tárolva sokáig eláll, ha eleget készítünk. :)

Tipp: Ha tojásfehérjehabbal szeretnétek készíteni, akkor a tojásfehérjét a porcukor felével enyhén felverjük, majd hozzáadjuk a porcukor másik felét is és nem túl kemény habbá verjük, mellyel a már nem forró, de még langyos puszedliket bevonjuk, majd szilárdulni hagyjuk.




Jó étvágyat!

2016. november 14., hétfő

Zabpehelylisztes palacsinta házi sárgabaracklekvárral

Idén nyáron kezdtem el először így sütni a palacsintát és annyira megszerettük, hogy utána egész nyári szünetben ezt sütöttem a kisfiamnak és magamnak, ha valamilyen gyors "édességre" vágytunk napközben. Tulajdonképpen többnyire azóta is zabpehelyliszttel készítem a palacsintát (akkor, amikor csak ilyen  egyszerű és gyors palacsintára vágyunk), mert a férjem is nagyon szereti ezt a zabpehelylisztes változatot - pedig Ő nagyon igényes és válogatós a palacsinta tészták terén (is). Én az idén főzött sárgabaracklekvárral töltöm általában, mert a családom ezt a tölteléket szereti, de bármilyen más töltelékkel készíthető: túrós, kakaós stb.
A fotók még nyáron készültek, és ezzel végre felkerült minden olyan recept a blogra, melyet még a pici fiam születése előtt készítettem.  

A kézműves kerámiák megtalálhatók a webáruházban az alábbi linken:
 Pöttyös Otthon - www.pottyosotthon.hu





Hozzávalók:
kb. 10-12 darabhoz
15 dkg zabpehelyliszt
3 tojás
3 dl  tej

+ ízlés szerint sárgabaracklekvár
(vagy bármilyen más töltelék: túrós, kakaós...)

+ a sütéshez 2 teáskanálnyi olvasztott zsír (vagy olaj)







Elkészítés: 
1. A tojásokat a liszttel gyors mozdulatokkal simára keverjük egy keverőtálban, majd fokozatosan felengedjük a tejjel és továbbra törekszünk arra, hogy sima palacsinta tésztát kapjunk. 
2. A palacsintasütőt felforrósítjuk, csepegtetünk bele 1-2 csepp zsírt vagy olajat és egy kis szedőkanállal elterítjük a tésztát benne - aranybarnára sütjük mindkét oldalát. (Mi a nagyon vékony tésztát szeretjük főként, ezért nekem 12 palacsinta szokott lenni ebből a mennyiségből.) A zsír vagy az olaj cseppeket nem muszáj minden egyes palacsinta sütésekor csepegtetni a palacsintasütőbe, elég minden 2. vagy 3. palacsinta előtt. 
3. Ha kisültek a palacsinták, ízlés szerint megtöltjük töltelékkel és feltekerjük vagy háromszög alakúra hajtjuk - kinek hogy tetszik. :)


Jó étvágyat!

2016. november 5., szombat

Zserbógolyó

Ha azonnal, de már a zserbó ízvilágára vágytok, akkor ezeket a kis golyókat készítsétek el! Pillanatok alatt összeállítható és egy kis hűtőben dermedés után már fogyasztható is. Csoda finom!!! Anyukám névnapjára készítettem még szeptember közepén és lassan ez is felkerült a blogra.






Hozzávalók:
kb. 25 darabhoz
10 dkg darált háztartási keksz
10 dkg darált dió
2 csapott evőkanál porcukor
5 dkg aszalt sárgabarack
kb. 4 evőkanál sárgabaracklekvár (a lekvár állagától függően)

A mázhoz:
10 dkg étcsokoládé
2 teáskanál olaj


A pöttyös és dombor mintás kerámiák, illetve a kávéfőző megtalálható a webáruházban az alábbi linken:
www.pottyosotthon.hu 





Elkészítés:
1. Összekeverjük a darált kekszet a darált dióval és a porcukorral, valamint az apró darabokra vágott aszalt sárgabarackkal, majd hozzáadjuk a 4 evőkanál lekvárt és összekeverjük/összenyomkodjuk, amíg össze nem áll. Ha szükséges, akkor még adjunk hozzá annyi lekvárt, hogy jól összeálljon/összetapadjon, de ne ragadjon! Majd 13 grammos kis golyókat formázunk, melyeket beteszünk a hűtőbe kb. 20 percre.
2. A mázhoz a csokit vízgőz felett megolvasztjuk, simára keverjük az olajjal, majd megmártogatjuk benne a golyókat, melyeket sütőpapíros tálcára helyezünk. Tegyük be a hűtőbe legalább 1 órára,  hogy megdermedjen a máz, majd kis papírkapszlikban tálaljuk.






Jó étvágyat!

2016. október 28., péntek

Szelíd gesztenyék

Pár perc alatt elkészíthető sütés nélkül ez a nagyon finom, mutatós kis desszert. Évek óta minden ősszel tervezem elkészíteni, amikor látom, hogy az utcákon lévő gesztenyefákról potyognak a gesztenyék. ...és az idén szeptember végén végre elkészítettem, amikor a pici fiam még Pocaklakó volt. Egy kis nassolni valóra vágytam, de már nem volt kedvem nagy sütésekbe belebonyolódni a hatalmas pocakommal, emiatt többnyire ilyen egyszerű, gyors kis édességeket "gyártottam" a családomnak és magamnak a szülés előtti hetekben. 

A dombor mintás kerámiák és antikolt fa tálca megtalálható a webáruházban az alábbi linken:




Hozzávalók:
kb. 20 darabhoz
20 dkg gesztenyemassza (cukrozatlan)
15 dkg puha vaj
3 evőkanál porcukor
1 csomag vaníliás cukor
2 evőkanál rum
30 dkg darált háztartási keksz
kb. 0,5 dl tej

Ha cukrozott gesztenyemasszával készítjük, akkor nem kell bele ennyi porcukor.

A külső réteghez:
10 dkg csokoládé
1 evőkanál olaj




Elkészítés:
1. A kiolvasztott gesztenyemasszát a tej kivételével az összes hozzávalóval egy tálban összekeverjük, végül annyi tejet adunk hozzá, hogy egy ne ragacsos, de jól formázható masszát kapjunk.
2. A masszából golyókat formázunk, tálcára sorakoztatjuk.
3. A csokit vízgőz felett megolvasztjuk, simára keverjük az olajjal. A golyókat egy fogpiszkálóra szúrva háromnegyed részig a csokoládéba mártjuk, picit lecsöpögtetjük és sütőpapírra tesszük - a gesztenyék tetején a lyukakat az ujjunkkal óvatosan elsimítjuk. 
4. Hagyjuk, hogy a csoki megdermedjen, utána kínálhatjuk, fogyaszthatjuk.




Jó étvágyat!

Forrás: Pár perc konyha - Túrós, gesztenyés sütemények 

2016. október 23., vasárnap

Pici fiam születése ♥ - élményeim


Bár a blogomon főként gasztro bejegyzések vannak, azért néha szeretem megosztani a kirándulással és nyaralással kapcsolatos fotóimat és élményeimet - már csak az emlékek tárolása miatt is a családom számára, és talán ezáltal Nektek is tudok ötleteket adni, milyen szép helyeken lehet kirándulni kis hazánkban. De a mai bejegyzésem ennél is rendhagyóbb: a pici fiam születéséről szeretnék egy emléket hagyni magunknak - és persze Ti is nyugodtan elolvashatjátok, ha érdekel benneteket. Az első kisfiam születése körüli élményeket is leírtam annak idején (csak akkor még nem vezettem ezt a blogot, így az sajnos nem szerepel itt). 

Az idén, év elejétől kezdve, amikor megtudtuk, hogy lesz második gyermekünk, nagyon vártuk. Közhelyesen hangzik, de a neme tulajdonképpen mindegy volt, csak egészséges legyen. De azért bevallom, titkon kisfiút szerettünk volna ismét, mert az első kisfiam nevelésében annyira rá voltunk hangolódva a kisfiús dolgokra, ezért már arra voltunk felkészülve, hogy két kisfiunk lesz az életünk során. A kis szőke hercegem is kisfiú testvért szeretett volna, így amikor tavasz végén kiderült, hogy kisfiú lesz, óriási volt az öröm az egész családban. 
A várandós időszakom nagyon jól telt, igazán élveztem, jó visszaemlékezni rá. Bár az első trimeszter közepén volt 3-4 rosszullétes, émelygéses nap, amikor az ágyból is alig bírtam felkelni, de ahogy jött, el is múlt hamar. Utána már végig nagyon jól éreztem magam, egész nyáron jöttem-mentem, intéztem a dolgaimat, a nyaralásaink is aktívak voltak: 1-1 nyaralás alkalmával mindent megnéztünk és megmásztunk, jól bírtam hordozni a Pocaklakómat. :) Közben dolgoztam és intéztem itthon a háztartást. Na és persze pihentem is néha, imádtam egész nyáron a teraszon üldögélni a hintaágyban: olvasgattam, zenét hallgattam, játszottam az udvaron a szőke hercegemmel, aki nagyon várta a kistesót: sokat beszélt hozzá és simogatta, ölelgette a pocakomat. Annyira édes volt! 
Majd elérkeztek a szülés előtti utolsó hetek, melynek éjszakáin már nem tudtam olyan jól aludni, hiszen a pocakom súlya miatt minden alvási póz kényelmetlen volt, emiatt nappal picit lassabb és fáradékonyabb voltam. Ettől függetlenül az utolsó napig dolgoztam, jól bírtam magam - a lassan 7 éves energiabomba kisfiam mellett nem igazán volt idő pihenni, bár a férjem már nagyon sok teendőt átvett tőlem a kis szőke hercegemmel kapcsolatban, mint például az esti fürdetés, iskolába vinni-hozni a szomszéd településre autóval, mert nekem már az autóvezetés is nagyon kényelmetlen volt az utolsó napokban. Szeptemberben még vittem-hoztam Milánt az iskolába, de az utolsó napokban már semmi porcikám nem kívánta az autóvezetést, csak ha nagyon muszáj volt.


Egy fotó rólam, amikor még a pici fiam Pocaklakó volt :)

  
A szülési időponthoz közeledve (november 1.) nagy volt az izgalom itthon, hiszen az első kisfiamat is könnyen és gyorsan szültem meg annak idején természetes szüléssel pontosan a kiírt időpontban a 40. héten: éjjel fél 2-kor folyt el a magzatvíz, amit rögtön 5 perces fájások követtek, majd reggel 6 óra 7 perckor megszületett Milán 3780 grammal. Emlékszem, a szülőszobán az összes orvos, szülésznő és ápolónő a csodámra jártak, mert szülés közben egy hangom sem volt: olyan magas a fájdalomküszöböm, hogy a fájdalmakat becsukott szemmel, csöndben viseltem, mintha nyugodtan aludnék, és semmilyen fájdalomcsillapítást nem kértem közben! Tehát mivel az első szülés nagyon gyorsan lezajlott, valahogy éreztük, hogy a második is hasonló lesz vagy még gyorsabb. A férjem sales menedzserként minden nap a fél országban jelen van, ezért attól féltünk, hogyha beindul a szülés, Ő épp több száz km-re lesz az otthonunktól és nem fog időben hazaérni. (Az első kisfiúnk születésénél is jelen volt és most is "apás szülést" terveztünk.)
Aztán elérkezett október közepe, egy szép szerdai nap... A férjem reggel elindult dolgozni Egerbe (150 km). Én itthon közben azt éreztem, hogy az alhasi fájdalmak, melyeket érzek, talán már nem a jósló fájások... Felhívtam a doktornőmet, aki azt tanácsolta, hogy menjek be hozzá Nyíregyházára NST-re, illetve szeretne megvizsgálni is (igaz, 5 nappal azelőtt voltam nála). Mivel 35 km-t már végképp nem volt kedvem autót vezetni, hívtam a férjemet, hogy gyorsan jöjjön haza és vigyen vizsgálatra. Az NST tökéletes volt és a vizsgálat után Kriszti (a doktornőm) megállapította, hogy szerinte ebből hamarosan szülés lesz, maximum 1-2 nap. De amint ezt kimondta, éreztem, hogy én már aznap szülni fogok. A férjemmel rögtön arra gondoltunk, hogy Milán iskolában van, vissza kell érte autóztunk és haza vinni a szomszéd település iskolájából a szüleimhez, mert szegénykém megijed, ha senki nem fog érte menni az iskolába délután - azt sem tudja még, hogy kell hazamenni a busszal egyik településről a másikra, kicsi Ő még ehhez. Ezért gyorsan hazaautóztunk Milánért (zötykölődtem ismét 35 km-t mindenféle fájdalmakkal, amelyek jöttek-mentek), de legalább Milánt hazavittük a suliból és elhelyeztük Anyukáméknál. Aztán hazajöttük, itthon mondtam a férjemnek, hogy lefekszem egy picit, és ha majd teljesen rendszereződnek a fájások, akkor rohanunk vissza a kórházba Nyíregyházára. De alig feküdtem néhány percet, hirtelen egy óriási durranás a pocakomban, magzatvíz ömlik, aztán jöttek erősen és pontosan az 5 perces fájások - pici fiam úgy döntött, hogy Ő bizony aznap már meg akar születni. Gyorsan be az autóba és nyomás a szülészet (újra a fél órás autóút). Útközben hívtuk Krisztit is (a doktornőt). Fél órával később délután 4 órakor vettek fel a szülészetre, időközben Kriszti is megérkezett, megvizsgált, majd megkaptam az 1 ágyas szülőszobát, hiszen a férjem is jelen volt a szülésnél. A fájások jöttek-mentek, egyre gyorsabban és egyre erőteljesebben, de nagyon jó érzés volt, hogy a férjem ismét, ennél a szülésnél is ott van velem és amiben csak tud, segít. Majd este 3/4 6-kor megszületett második kisfiam: Zalán 3500 g-mal és 53 centivel. (Ha nem születik 1-2 hétnél hamarabb, hanem kivárja a kiírt időpontot, jóval 4 kg-on felül lett volna a születési súlya, de én nagyon örülök, hogy így alakult, hiszen egy 3,5 kg-os gyermeket picit "könnyebb" megszülni, mintha 4 kg-on felül lenne.) A szülészeten megint csodálkozott mindenki, hogy Ők még ilyen gyors és sima szülést nem láttak, hogy nem egészen 2 óra alatt "megérkezett" a baba. Én pedig annyira büszke voltam a pici fiamra és magamra (akárcsak az első szülésemnél), hogy Mi ketten ennyire ügyesek voltunk! Zalán rögtön felsírt, majd amikor a doktornő a mellkasomra tette, elhallgatott... Én pedig fáradtan, de óriási boldogság érzéssel néztem a kis csapzott, nagyon nagy hajú csöppséget, aki a kis csupasz testével elégedetten heverészett a karomban. Már ott, abban a pillanatban imádtam!! Kimondhatatlanul büszke és boldog vagyok, hogy két ilyen csodaszép kisfiam van: Milán és Zalán!
Szülés után a szokásos két órai megfigyelés lezajlott, majd mehettem a kórház hotelszobájába, melyet én igényeltem. Az ára 10.000 Ft/éj, de megéri, mert amikor egy édesanya az első napokban ismerkedik újszülött gyermekével, az annyira intim dolog, nem tartozik senki másra. Így a babát nem csak a szoptatás időszakára kaptam meg, hanem éjjel-nappal együtt voltunk ketten egy szobában, én láttam el teljesen egyedül. Igaz, rettenetesen fárasztó volt rögtön a szülés után egyedül lenni a babával egyfolytában, mégis nagyon jó érzés,  hogy ott volt velem és nem ordított nélkülem az újszülött osztályon a többi babucival együtt. Ráadásul ezekbe a hotelszobákba a látogatók is bejöhetnek bármikor, így a babát nem csak itthon, a hazajövetel után, hanem már ott rögtön láthatják a családtagok. Ezáltal a férjem, a kisfiam: Milán és a szüleim minden este meglátogattak felltva és gyönyörködtek a picurka gyermekben. Milán rajong a kistesóért, nagyon félti és óvja, puszilgatja - nem tud betelni vele.
Azt azért még meg szeretném említeni, hogy amikor az első reggel bejött vizitre az osztály főorvosa a szobámba, a következővel köszöntött: "Na, végre egy igazi belevaló Anyuka, aki természetes úton szült! Ma még csak olyan Anyukákkal találkoztam, akik császárral hozták világra a gyermeküket minden ok nélkül, pedig az nem jó sem a mamának, sem a babának! Gratulálok!" Nagyon jól esett, amit mondott, mert én is a természetes szülés híve vagyok. Bár tudom, van 1-2 kivétel, akiknek muszáj a császár, de sajnos a kismamák többsége előre ezt az utat választja, pedig szerintem sem jó ez - persze senkit nem ítélek el, mindenkinek szíve-joga dönteni erről. De szerintem nagyon erős kötelék az és kimondhatatlanul jó érzés, hogy mind a két születést a két kisfiammal együtt csináltuk végig. Ez az élmény örökre megmarad, beivódik az ember lelkébe és elvehetetlen! Ráadásul azt tapasztaltam, hogy a természetes szülés után sokkal gyorsabban regenerálódik a női szervezet.

Mivel minden rendben volt a babával és velem is, 4 nap után elhagyhattuk a kórházat. Egy hete vagyunk itthon és csuda fárasztóak a napok!! Közel 7 évig hárman voltunk és most négyen lettünk. Az eddigi megszokott napi életritmusunk teljesen felborult, iszonyatosan fáradt vagyok, semmire nincs időm - leginkább pihenni nincs. Mindenbe belefogok, de soha semminek nem érek a végére, mert ugye a gyerek az első. ...és itt van még egy örökmozgó, közel 7 éves energiabomba is (a kis szőke hercegem), aki szeptemberben kezdte az iskola első osztályát, így esténként sokat kell vele gyakorolni, elég sok a házi feladata is folyamatosan - Őt sem szabad elhanyagolni, sőt! A férjem 1 hétig itthon volt velünk szabadságon, sokat segített, de még így is, ketten elvégezve a dolgokat, kész káosz minden és rettenetesen fárasztóak az éjszakák is! Pedig a vacsora készítésre sincs gondom, mert ebben pedig Anyukám segít be, minden este hozzák nekünk a vacsorát Apukámmal. ...és jelenleg a pici fiamra sem lehet panaszom, mert nagyon jó baba, eszik és alszik. Na jó, azért ébren is van egy kicsit néha, olyan aranyosan szemlélődik a lakásban, ahogy a karunkban hozzuk-visszük. De nyűglődni csak akkor szokott, amikor éhes. Ha tele a pocak, akkor békésen és nyugodtan alszik. A fürdetést is jól tűri. Egyszóval minden szép és jó, csak a napi itthoni teendőkkel (mosás, mosogatás, a szokásos pakolás, takarítás) olyan kapkodva és sehogy sem haladok, mert semmire nincs elég időm. Aztán hétfőn a férjem ismét elkezd dolgozni és egyedül leszek itthon a babával... még több dolog hárul rám. De valahogy megbirkózom majd a dolgokkal egyedül is, csak ne érezném ezt az iszonyúan erős fáradtságot...! Úgy érzem, hogy ha hagynának, 1 hétig tudnék egyfolytában aludni, ettől függetlenül néhány nappal a szülés után hajnal 5-től éjfélig leülni sincs időm. Emellett nagyon hiányoznak a kis napi kikapcsolódások is, mint pl. egy fél óra olvasás vagy 1 órácska filmnézés... Még a tévét sincs időm nézni egy percet sem. Hetek óta nem néztem be a blogra és a Facebook oldalamra sem, emiatt elnézést kérek azoktól, akik írtak nekem és nem válaszoltam hetekig. Azért 1-2 percre igyekszem majd benézni néha-néha, hogy tudjak válaszolni mindenkinek. Illetve a családomnak úgyis kell sütni-főzni is (imádják a süteményeket, melyekr nagyon hiányoznak mindenkinek), ezáltal néha lesz 1-2 új recept is, hiszen valami kis kikapcsolódás nekem is kellesz majd és számomra a sütés, fotózás és a blogvezetés a kikapcsolódások közé tartozik.

Befejezésképp hoztam 1-2 fotót a pici fiamról, melyek az elmúlt napokban, itthon készültek


Az első este itthon 
(4 naposan)

 
Akikre a világon a legbüszkébb vagyok: Milán és Zalán